1. fejezet

Na hoztam is az 1. fejezetet, remélem tetszeni fog nektek! :)

1. fejezet:

 

Alison-nal reggel az étkezőbe ültünk és a kávénkat iszogattuk. Belekortyoltam kávémba, és utána egy kicsit megdörzsöltem szemeimet, remélve, hogy nem leszek annyira álmos.

-Ariana!- Szólt rám Alison, mire én álmosan néztem rá. -Mit zúztál össze az este?- Kérdezte kíváncsian, és egy egyszerű mozdulattal kihúzta hajából a csatot, és vállára omlott hosszú barna haja. Mielőtt még válaszoltam volna, hátradőltem a széken, és felhúztam lábaimat a székre.

-Magamat!- Mondtam halkan, és felsóhajtottam. Felhúzott szemöldökkel nézett rám, ezzel is jelezve, hogy többet akar tudni, mert biztos, hogy nem véletlenül estem el. -A szomszéd pasi. Őő azt hiszem Mark a neve. Volt egy kis beszélgetésünk, és háttal akartam bemenni az ajtón, mire a küszöbben elestem...- Ahogy kimondtam az utolsó szót, Alison arcán már ott bujkált a nevetés, de csak egy széles vigyor jelent meg arcán, de még így is nehezére esett, hogy visszafogja magát.

-Ez nem vicces! Nagyon ciki volt...- Mondtam második mondatomat inkább motyogva, hogy ne nagyon hallja. -Főleg, hogy még nem is csúnya a pasi!- Mondtam ezt már, hogy ő is hallja, és halványan elmosolyodtam. Most azért csak nem fogom azt mondani, hogy húú de helyes. Ugyan olyan mint a többi helyes férfi... Gondolkoztam el magamban.

-Miért, hogy néz ki?- Kíváncsiskodott Alison, és egy széles mosoly jelent meg arcán. Gyorsan elgondolkoztam, és felevenítettem az emlékeimet róla.

-Sötét fekete haj, kék szemek, szóval az a tipikus helyes pasi kinézet...- Sóhajtottam fel, és felálltam a székről. -De inkább nézd meg magad! Ha szerencséd van kint van az erkélyen!- Mondtam és besétáltam a szobámba. Alison jött utánam nem sokkal, és rögtön ki is nyitotta az erkély ajtót, és amien gyorsan csak tudott kilépett rajta. Eléggé furán nézhetett ki, főleg, hogy majdnem olyan hatást kelthetett, mint aki most esik ki az ajtón. Amíg kint volt, leültem az ágyamra, és tovább kortyolgattam a bögrémben lévő kávémat. Pár perc elteltével vissza jött.

-De meg vagy őrülve? - Kérdezte izgatottan mire én csak néztem rá, de nem válaszoltam kérdésére.

-Miért?- Kérdeztem meg végül várva a válaszát.

-Hát ez a pasi... Nagyon, de nagyon helyes!- Nyögte ki nagy nehezen. Én csak a szememet forgattam, és felsóhajtottam.

-Nem akarsz szobát cserélni? Csak mert téged szemmel láthatóan nem érdekel ez a pasi!- Nézett rám boci szemekkel.

-Nem! Ez az én szobám, és az is marad egy jó ideig!- Mosolyogtam féloldalasan, mire Ő durcásan kivonult a szobából. A mai nap hátralévő idejét kipakolással töltöttem, és azzal, hogy egy kicsit átalakítsam a szobát, hisz azért mégiscsak fél évet fogok itt tölteni. Ezért hát minden fontos dolgot elhoztam.

---

Két nappal később már biztos voltam benne, hogy mit fogok csinálni amint lesz egy kis időm. Elmegyek vásárolni. Veszek magamnak egy-két ruhát meg ilyenek.

-Alison eljössz velem vásárolni?- Léptem be szobájába, és vártam válaszát.

-Persze elmegyek! Már két napja úgyse mozdultunk ki a házból!- Sóhajtott fel, és egy kicsit elhúzta a száját. Gyorsan átvettem ruháimat, kisminkeltem magam, és megcsináltam a hajam. Felvettem egy kalapot, és az új magassarkúm, és már készen is voltam az indulásra.

-Mehetünk már?- Kiabáltam át a másik szobába, miközben eltettem a táskámba a telefonomat.

-Persze én már csak rád várok!- Nevetett, mikor belépett a szobámba, és már indultunk is vásárolni. Egy csomó üzletet végigjártunk, és vettünk jó pár szép ruhát, és cipőt. Egyszerűen nem tudtunk betelni a sok ruhával. Mind a ketten a végére már, vagy 10 szatyrot cipeltünk, miközben jókat nevettünk, és beszélgettünk. Egyszer egy kávézóba is beültünk, majd utána elégedetten mentünk haza. Lepakoltuk a szatyrokat, és pont sötétedésre vissza értünk. Kiültünk mind a ketten az erkélyre. -Itt van...- Biccentett fejével a másik erkély felé, mire én odapillantottam, és halványan elmosolyodtam.

-Hát igen! - Mosolyogtam most már szélesebben mikor ránéztem. Közelebb hajolt fülemhez.

-Vald be, hogy helyes!- Kuncogott halkan, mire én ismét az erkély irányába néztem, majd ismét Alison-ra. -És ha bevallom?- Kérdeztem nevetve, és tovább folytattuk beszélgetésünket.

Bevezető fejezet

Ezt amolyan bevezetőnek szántam. Ezért is lett olyan rövid. Ha igényt tartotok rá, akkor folytatom! :)

Puszi: Elena* ;)

Bevezető:

 Ez az egész olyan meglepetés a barátnőmtől. Remek! Még csak azt se tudom, hogy mi az úti cél! Pedig legalább azt az egy dolgot igazán megtudhattam volna. Itt ülök a barátnőm mellett a repülőn, kb. ha jól tudom nemsokára leszállunk. Csak azt remélem, hogy nem valami nyálas romantikus helyre visz. Az hiányzik a legjobban az életemből. Alison csak azért erőszakolt rá erre az útra, hogy elfelejtsem az előző kapcsolatomat, aminek még 2 napja se lett vége. Egy hatalmas sóhaj hagyta el ajkaimat mikor végül leszálltunk, és akkor szembesültem, hogy hol is vagyok. Párizs... Ennél rosszabb helyre már nem is vehetett volna.

-A szerelem városa...- Jegyeztem meg miközben a reptérről sétáltunk kifelé.

-De nem csak a szerelemé, hanem a divat városa is...- Világosított fel Alison lelkesen, mire én csak szem forgatva sétáltam tovább nem foglalkozva vele. Mint utólag kiderült itt él Alison unokatestvére, és felajánlotta, hogy jöjjön el, látogatóba. És persze aztán engem is elcipelt erre az útra nem foglalkozva azzal, hogy mi lesz róla a véleményen.

-Nyugi tetszeni fog!- Mosolygott rám Alison, mire én is erőltettem arcomra egy halvány mosolyt. Igaza van! Talán tényleg tetszeni fog, és ezt inkább egy kalandnak kéne felfognom, és nem egy kínzásnak amit mindenképpen túl kéne élnem. Ahogy gondolkoztam, a kocsi hirtelen megállt egy emeletes ház előtt. Kiszálltam, és felnéztem. Alison közben egy papírkát nézegetett, majd felszólalt.

-Legfelső emelet...- Mondta miközben még mindig a papírfecnit nézegette, és rám nézett. Aki elhozott minket kocsival felajánlotta, hogy segít nekünk felvinni a csomagokat amit el is fogadtunk. Felmentünk a 3. szintre. Az egész 3. szint két lakásból állt, így hát eléggé elfértünk.

-Amúgy lakni fog még rajtunk kívül itt valaki?- Kérdeztem miközben körbenéztem a lakáson. Bementem az egyik hálószobába, és odavittem a bőröndjeimet.

-Nem! Csakis a miénk az egész...- Mondta hatalmas lelkesedéssel az arcán, mikor a „szobámba” lépett. Az ablakhoz lépett, és elhúzta a függönyt. Szinte csillogó szemekkel nézett ki az ablakon.

-Pont a legjobb szobát fogtad ki!- Húzta el száját, és kinyitotta az erkélyajtót. Először kicsit furán néztem rá, majd én is kimentem az erkélyre, és akkor megértettem. Az Eiffel toronyra nézett az erkély. Halványan elmosolyodtam.

-Cserélhetünk szobát ha gondolod!- Ajánlottam fel kedvességből, de amúgy eszem ágában sem volt odaadni a szobát. Alison csak legyintett egyet, majd átment a másik hálóba, és elkezdett kipakolni. Volt kint egy szék amire leültem, és halkan felsóhajtottam. Tényleg szép volt a kilátás, és ezzel meg is győztem magam, hogy nem is lesz olyan rossz itt lenni. Az éjszaka fényei szépen világítottak. Elsöpörtem pár kósza tincset a hajamból. -Alison én lefekszem aludni!- Álltam fel és kiabáltam át a másik szobába. Erre én csak egy „rendbent” kaptam válaszként, és becsuktam az ajtómat. Az erkély ajtómat nem csuktam be, hanem kimentem ismét, és nekitámaszkodva a korlátnak figyeltem a város fényeit. Egy pillanatra oldalra néztem, és nem messze innen volt még egy erkély, gondolom a másik lakásé. -Gyönyörű...- Jegyeztem meg inkább csak magamnak mondva, de ekkor megszólalt egy hang feltehetően a másik erkélyről.

-Akkor ebben egyetértünk!- Szólalt meg egy férfi hang, mire rögtön odakaptam tekintetemet. Kicsit értetlenül néztem rá, mint aki azt se tudja hol van, majd zavartan elmosolyodtam. -Ja amúgy Mark a szomszéd...- Mosolygott rám kedvesen.

-Ariana! Én most bemegyek...- Nyeltem egyet összehúzott szemöldökkel, de az ő arcáról még mindig nem lehetett letörölni a mosolyt. Elkezdtem hátrálni, de sikeresen el is estem háttal, és konkrétan beestem a szobámba.

-Jól vagy?- Kérdezte, mire én gyorsan felálltam, és kihajoltam, és ránéztem.

-Persze!- Mondtam hangosan, és már ott se voltam, hanem gyorsan becsuktam az ajtót, és inkább jobbnak láttam lefeküdni aludni.