Sunday, November 27, 2011

3. fejezet

Na hoztam is a következő fejezetet. Bocsánat, de mostanában iszonyat kevés időm jutott az írásra, ha meg jutott is, akkor is igyekeztem valamit írni, de ez persze nem mindig sikerült. De most itt van, és a következő fejezet egy hét múlva érkezik! :)



3. fejezet:

Eljött a szombat, annak a napja, hogy az egész napot Mark-al töltsem. Egy halvány mosoly jelent meg arcomon mikor kopogást hallottam az ajtó felől.
-Alison megtennéd, hogy kinyitod, mert én még nem vagyok kész!- Kértem meg barátnőmet, és visszarohantam a szobámba. Felvettem egy egyszerűbb farmert, és egy pólót, és egy kényelmes cipőt, hisz úgy érzem, hogy elég sokat fogunk sétálni. Táskát nem akartam vinni, telefonomat a zsebembe csúsztattam, és kiléptem a nappaliba, ahol már várt rám Mark. Egy mosoly jelent meg arcomon, és odaléptem hozzá, ezzel is megzavarva Alison-al való beszélgetését. Alison rosszallóan pillantott rám, mire én csak felsóhajtottam, de különösebben nem foglalkoztam vele.
-Mehetünk?- Kérdezte Mark, ezzel is megszakítva a pillanatnyi csendet. Én csak bólintottam egyet.
-Persze!- Mondtam mosolyogva, és elindultunk az ajtó felé. Intettem még egyet barátnőmnek, és már ott sem voltunk. Amint kiértünk az utcára, elkezdtünk szépen lassan sétálni miközben én a házakat nézegettem, úgy mintha még nem is láttam volna ilyet.
-Olyan szép ez a város. Kezdek vele megbékélni!- Nevettem fel halkan, és egy pillanatra ránéztem.
-Miért eddig nem szeretted?- Kérdezte kíváncsian, mire én halványan elmosolyodtam.
-Csak hát nem voltam annyira oda az ötletért, hogy pont ide ráncigáljanak. Ha rajtam múlt volna, akkor itt se lennék...- Húztam el szám szélét. -De most így, hogy itt vagyok, kezdem megkedvelni!- Tettem még hozzá, szélesebb mosolyra húzva ajkaimat.
-Ezt a várost nem lehet nem szeretni!- Nevetett. Tovább sétáltunk, és néha-néha magyarázott nekem pár szót a városról. Az egész délutánt átsétáltunk. Megmutatta a fontosabb helyeket. Hogy hol van a legjobb cukrászda, és persze megmutatta a főbb látványosságokat. Iszonyatosan élveztem a délután minden egyes percét. Voltunk fagyizni, és mivel elég jó volt a hangulat, így elég gyorsan el is telt az idő. Mintha egy per lett volna csak az egész. Egy kicsit szomorú is voltam, hogy ilyen gyorsan vége lett ennek a kis kirándulásnak.  Talán itt tartózkodásom alatt ez volt az egyik legjobb nap. Igen csak elfáradtam. Este volt mikor a házhoz értünk. Felmentünk, és megálltunk a „lakásom” ajtaja előtt.
-Nem szeretnél átjönni hozzám egy kicsit!- Kérdezte egy féloldalas mosollyal az arcán.
-De igen!- Egyeztem bele egy kis gondolkodás után, és elkezdett a másik ajtó felé húzni. Kinyitotta, és miután mind a ketten bementünk, becsukta azt. Érdeklődve néztem körbe szememmel a lakáson. Nagyon szép kis lakás volt. Kicsit már volt a kialakítása mint a miénknek, de azért tetszett. Gondolkodásomat Mark hangja zavarta meg.
-Szeretnéd, hogy körbevezesselek?- Kérdezte, és még sem várva a válaszomat, elkezdte mutogatni mi hol van. -Arra van, a fürdőszoba, arra a háló, és végül a konyha, plusz a nappali. - Mutatta mosolyogva, és közelebb lépett hozzám. A keze után nyúltam, és megfogtam azt. Lenéztem összekulcsolt kezeinkre, majd szemeibe néztem. Halványan elmosolyodtam, és arcommal közelítettem az övéhez. Mikor már alig volt köztünk néhány milliméter, megálltam, és már csak arra, vártam, hogy megtegye. És megtette. Lágyan, de ugyanakkor szenvedélyesen csókolta ajkaimat. Viszonoztam neki, miközben közelebb húzódtam hozzá, és ezzel összesimult felsőtestünk. Egy cseppet sem voltunk óvatosan. A rövid ismeretség ellenére vágytunk egymás érintésére, hogy közel legyünk egymáshoz. Beletúrtam a hajába, miközben ajkait csókoltam. A még szabad kezem végigvándorolt felsőtestén. Telefon csörgés zavart meg minket. Pontosabban az én telefonom csörgése. Elszakadtam ajkaitól, és elővettem a telefont. Kinyomtam, és ledobtam a kanapéra. Nem folytattuk, megfogta kezemet, és behúzott magával a háló. Megfogott, és ledöntött az ágyra miközben ajkaimat csókolta megállás nélkül. Később letért a nyakamhoz is, és azt halmozta el csókokkal, amire én jólesően felsóhajtottam. Fogalmam sincs meddig tarthatott ez az egész. Percekig, órákig nem tudom. Egyszerűen elvesztettem az idő érzékem. Csak egyet tudok, hogy csodálatos volt, és hogy minden egyes percét élveztem. Odabújtam hozzá, és magunkra húzott egy takarót. Szélesen elmosolyodtam a boldogságtól.
-Köszönöm...- Suttogtam, és lágy csókot nyomtam ajkaira amit viszonzott is. Arcán megjelent egy mosoly.
-Nincs mit megköszönni!- Mosolygott rám, és karjával átölelt.Jó szorosan odabújtam hozzá, és becsuktam a szemeimet. Mark a hajamat simogatta, és halkan megszólalt. -Alszol?- Kérdezte.
-Még nem!- Mosolyogtam csukott szemekkel, és pár kört írtam le ujjaimmal a mellkasán. -Nem volt ez egy kicsit túl gyors?- Kérdeztem halkan, habár semmit nem bántam meg az egészből. 
-Mármint ez nem azért kérdezem mert megbántam volna, csak hát azért mégis nem rég ismertük meg egymást.- Magyaráztam még mielőtt rosszul jönnék ki ebből. 
-De ez nem számít. Emlékszel, hogy mit mondtál a kedden? Azt mondtad, hogy olyan lenne mintha ezer éve ismernél, és hát én is így érzek, és innentől engem ez nem nagyon zavar!- Mondta, mire én felnéztem rá, és akkor láttam, hogy egy széles vigyor ült ki arcára. Elmosolyodtam, és egy puszit nyomott arcomra. 
-Igen emlékszem!- Bólintottam, és visszabújtam hozzá, és kezemet a mellkasán pihentettem. Ezek után nem kellett, sok, hogy elaludjak.

No comments:

Post a Comment