3. fejezet:
Eljött a szombat, annak a napja, hogy
az egész napot Mark-al töltsem. Egy halvány mosoly jelent meg
arcomon mikor kopogást hallottam az ajtó felől.
-Alison megtennéd, hogy kinyitod, mert
én még nem vagyok kész!- Kértem meg barátnőmet, és
visszarohantam a szobámba. Felvettem egy egyszerűbb farmert, és
egy pólót, és egy kényelmes cipőt, hisz úgy érzem, hogy elég
sokat fogunk sétálni. Táskát nem akartam vinni, telefonomat a
zsebembe csúsztattam, és kiléptem a nappaliba, ahol már várt rám
Mark. Egy mosoly jelent meg arcomon, és odaléptem hozzá, ezzel is
megzavarva Alison-al való beszélgetését. Alison rosszallóan
pillantott rám, mire én csak felsóhajtottam, de különösebben
nem foglalkoztam vele.
-Mehetünk?- Kérdezte Mark, ezzel is
megszakítva a pillanatnyi csendet. Én csak bólintottam egyet.
-Persze!- Mondtam mosolyogva, és
elindultunk az ajtó felé. Intettem még egyet barátnőmnek, és
már ott sem voltunk. Amint kiértünk az utcára, elkezdtünk szépen
lassan sétálni miközben én a házakat nézegettem, úgy mintha
még nem is láttam volna ilyet.
-Olyan szép ez a város. Kezdek vele
megbékélni!- Nevettem fel halkan, és egy pillanatra ránéztem.
-Miért eddig nem szeretted?- Kérdezte
kíváncsian, mire én halványan elmosolyodtam.
-Csak hát nem voltam annyira oda az
ötletért, hogy pont ide ráncigáljanak. Ha rajtam múlt volna,
akkor itt se lennék...- Húztam el szám szélét. -De most így,
hogy itt vagyok, kezdem megkedvelni!- Tettem még hozzá, szélesebb
mosolyra húzva ajkaimat.
-Ezt a várost nem lehet nem szeretni!-
Nevetett. Tovább sétáltunk, és néha-néha magyarázott nekem
pár szót a városról. Az egész délutánt átsétáltunk. Megmutatta a fontosabb helyeket. Hogy hol van a legjobb cukrászda, és persze megmutatta a főbb látványosságokat. Iszonyatosan élveztem a délután minden egyes percét. Voltunk fagyizni, és mivel elég jó volt a hangulat, így elég gyorsan el is telt az idő. Mintha egy per lett volna csak az egész. Egy kicsit szomorú is voltam, hogy ilyen gyorsan vége lett ennek a kis kirándulásnak. Talán itt tartózkodásom alatt
ez volt az egyik legjobb nap. Igen csak elfáradtam. Este volt mikor
a házhoz értünk. Felmentünk, és megálltunk a „lakásom”
ajtaja előtt.
-Nem szeretnél átjönni hozzám egy
kicsit!- Kérdezte egy féloldalas mosollyal az arcán.
-De igen!- Egyeztem bele egy kis
gondolkodás után, és elkezdett a másik ajtó felé húzni.
Kinyitotta, és miután mind a ketten bementünk, becsukta azt.
Érdeklődve néztem körbe szememmel a lakáson. Nagyon szép kis
lakás volt. Kicsit már volt a kialakítása mint a miénknek, de
azért tetszett. Gondolkodásomat Mark hangja zavarta meg.
-Szeretnéd, hogy körbevezesselek?-
Kérdezte, és még sem várva a válaszomat, elkezdte mutogatni mi
hol van. -Arra van, a fürdőszoba, arra a háló, és végül a
konyha, plusz a nappali. - Mutatta mosolyogva, és közelebb lépett
hozzám. A keze után nyúltam, és megfogtam azt. Lenéztem
összekulcsolt kezeinkre, majd szemeibe néztem. Halványan
elmosolyodtam, és arcommal közelítettem az övéhez. Mikor már
alig volt köztünk néhány milliméter, megálltam, és már csak
arra, vártam, hogy megtegye. És megtette. Lágyan, de ugyanakkor
szenvedélyesen csókolta ajkaimat. Viszonoztam neki, miközben
közelebb húzódtam hozzá, és ezzel összesimult felsőtestünk.
Egy cseppet sem voltunk óvatosan. A rövid ismeretség ellenére
vágytunk egymás érintésére, hogy közel legyünk egymáshoz.
Beletúrtam a hajába, miközben ajkait csókoltam. A még szabad
kezem végigvándorolt felsőtestén. Telefon csörgés zavart meg
minket. Pontosabban az én telefonom csörgése. Elszakadtam
ajkaitól, és elővettem a telefont. Kinyomtam, és ledobtam a
kanapéra. Nem folytattuk, megfogta kezemet, és behúzott magával a
háló. Megfogott, és ledöntött az ágyra miközben ajkaimat
csókolta megállás nélkül. Később letért a nyakamhoz is, és
azt halmozta el csókokkal, amire én jólesően felsóhajtottam.
Fogalmam sincs meddig tarthatott ez az egész. Percekig, órákig nem
tudom. Egyszerűen elvesztettem az idő érzékem. Csak egyet tudok,
hogy csodálatos volt, és hogy minden egyes percét élveztem.
Odabújtam hozzá, és magunkra húzott egy takarót. Szélesen
elmosolyodtam a boldogságtól.
-Köszönöm...- Suttogtam, és lágy
csókot nyomtam ajkaira amit viszonzott is. Arcán megjelent egy
mosoly.
-Nincs mit megköszönni!- Mosolygott
rám, és karjával átölelt.Jó szorosan odabújtam hozzá, és
becsuktam a szemeimet. Mark a hajamat simogatta, és halkan
megszólalt. -Alszol?- Kérdezte.
-Még nem!- Mosolyogtam csukott
szemekkel, és pár kört írtam le ujjaimmal a mellkasán. -Nem volt ez egy kicsit túl gyors?- Kérdeztem halkan, habár semmit nem bántam meg az egészből.
-Mármint ez nem azért kérdezem mert megbántam volna, csak hát azért mégis nem rég ismertük meg egymást.- Magyaráztam még mielőtt rosszul jönnék ki ebből.
-De ez nem számít. Emlékszel, hogy mit mondtál a kedden? Azt mondtad, hogy olyan lenne mintha ezer éve ismernél, és hát én is így érzek, és innentől engem ez nem nagyon zavar!- Mondta, mire én felnéztem rá, és akkor láttam, hogy egy széles vigyor ült ki arcára. Elmosolyodtam, és egy puszit nyomott arcomra.
-Igen emlékszem!- Bólintottam, és visszabújtam hozzá, és kezemet a mellkasán pihentettem. Ezek után nem kellett, sok, hogy elaludjak.
No comments:
Post a Comment