1. fejezet

Na hoztam is az 1. fejezetet, remélem tetszeni fog nektek! :)

1. fejezet:

 

Alison-nal reggel az étkezőbe ültünk és a kávénkat iszogattuk. Belekortyoltam kávémba, és utána egy kicsit megdörzsöltem szemeimet, remélve, hogy nem leszek annyira álmos.

-Ariana!- Szólt rám Alison, mire én álmosan néztem rá. -Mit zúztál össze az este?- Kérdezte kíváncsian, és egy egyszerű mozdulattal kihúzta hajából a csatot, és vállára omlott hosszú barna haja. Mielőtt még válaszoltam volna, hátradőltem a széken, és felhúztam lábaimat a székre.

-Magamat!- Mondtam halkan, és felsóhajtottam. Felhúzott szemöldökkel nézett rám, ezzel is jelezve, hogy többet akar tudni, mert biztos, hogy nem véletlenül estem el. -A szomszéd pasi. Őő azt hiszem Mark a neve. Volt egy kis beszélgetésünk, és háttal akartam bemenni az ajtón, mire a küszöbben elestem...- Ahogy kimondtam az utolsó szót, Alison arcán már ott bujkált a nevetés, de csak egy széles vigyor jelent meg arcán, de még így is nehezére esett, hogy visszafogja magát.

-Ez nem vicces! Nagyon ciki volt...- Mondtam második mondatomat inkább motyogva, hogy ne nagyon hallja. -Főleg, hogy még nem is csúnya a pasi!- Mondtam ezt már, hogy ő is hallja, és halványan elmosolyodtam. Most azért csak nem fogom azt mondani, hogy húú de helyes. Ugyan olyan mint a többi helyes férfi... Gondolkoztam el magamban.

-Miért, hogy néz ki?- Kíváncsiskodott Alison, és egy széles mosoly jelent meg arcán. Gyorsan elgondolkoztam, és felevenítettem az emlékeimet róla.

-Sötét fekete haj, kék szemek, szóval az a tipikus helyes pasi kinézet...- Sóhajtottam fel, és felálltam a székről. -De inkább nézd meg magad! Ha szerencséd van kint van az erkélyen!- Mondtam és besétáltam a szobámba. Alison jött utánam nem sokkal, és rögtön ki is nyitotta az erkély ajtót, és amien gyorsan csak tudott kilépett rajta. Eléggé furán nézhetett ki, főleg, hogy majdnem olyan hatást kelthetett, mint aki most esik ki az ajtón. Amíg kint volt, leültem az ágyamra, és tovább kortyolgattam a bögrémben lévő kávémat. Pár perc elteltével vissza jött.

-De meg vagy őrülve? - Kérdezte izgatottan mire én csak néztem rá, de nem válaszoltam kérdésére.

-Miért?- Kérdeztem meg végül várva a válaszát.

-Hát ez a pasi... Nagyon, de nagyon helyes!- Nyögte ki nagy nehezen. Én csak a szememet forgattam, és felsóhajtottam.

-Nem akarsz szobát cserélni? Csak mert téged szemmel láthatóan nem érdekel ez a pasi!- Nézett rám boci szemekkel.

-Nem! Ez az én szobám, és az is marad egy jó ideig!- Mosolyogtam féloldalasan, mire Ő durcásan kivonult a szobából. A mai nap hátralévő idejét kipakolással töltöttem, és azzal, hogy egy kicsit átalakítsam a szobát, hisz azért mégiscsak fél évet fogok itt tölteni. Ezért hát minden fontos dolgot elhoztam.

---

Két nappal később már biztos voltam benne, hogy mit fogok csinálni amint lesz egy kis időm. Elmegyek vásárolni. Veszek magamnak egy-két ruhát meg ilyenek.

-Alison eljössz velem vásárolni?- Léptem be szobájába, és vártam válaszát.

-Persze elmegyek! Már két napja úgyse mozdultunk ki a házból!- Sóhajtott fel, és egy kicsit elhúzta a száját. Gyorsan átvettem ruháimat, kisminkeltem magam, és megcsináltam a hajam. Felvettem egy kalapot, és az új magassarkúm, és már készen is voltam az indulásra.

-Mehetünk már?- Kiabáltam át a másik szobába, miközben eltettem a táskámba a telefonomat.

-Persze én már csak rád várok!- Nevetett, mikor belépett a szobámba, és már indultunk is vásárolni. Egy csomó üzletet végigjártunk, és vettünk jó pár szép ruhát, és cipőt. Egyszerűen nem tudtunk betelni a sok ruhával. Mind a ketten a végére már, vagy 10 szatyrot cipeltünk, miközben jókat nevettünk, és beszélgettünk. Egyszer egy kávézóba is beültünk, majd utána elégedetten mentünk haza. Lepakoltuk a szatyrokat, és pont sötétedésre vissza értünk. Kiültünk mind a ketten az erkélyre. -Itt van...- Biccentett fejével a másik erkély felé, mire én odapillantottam, és halványan elmosolyodtam.

-Hát igen! - Mosolyogtam most már szélesebben mikor ránéztem. Közelebb hajolt fülemhez.

-Vald be, hogy helyes!- Kuncogott halkan, mire én ismét az erkély irányába néztem, majd ismét Alison-ra. -És ha bevallom?- Kérdeztem nevetve, és tovább folytattuk beszélgetésünket.