Puszi: Elena* ;)
Bevezető:
Ez az egész olyan meglepetés a
barátnőmtől. Remek! Még csak azt se tudom, hogy mi az úti cél!
Pedig legalább azt az egy dolgot igazán megtudhattam volna. Itt
ülök a barátnőm mellett a repülőn, kb. ha jól tudom nemsokára
leszállunk. Csak azt remélem, hogy nem valami nyálas romantikus
helyre visz. Az hiányzik a legjobban az életemből. Alison csak
azért erőszakolt rá erre az útra, hogy elfelejtsem az előző
kapcsolatomat, aminek még 2 napja se lett vége. Egy hatalmas sóhaj
hagyta el ajkaimat mikor végül leszálltunk, és akkor
szembesültem, hogy hol is vagyok. Párizs... Ennél rosszabb helyre
már nem is vehetett volna.
-A szerelem városa...- Jegyeztem meg
miközben a reptérről sétáltunk kifelé.
-De nem csak a szerelemé, hanem a
divat városa is...- Világosított fel Alison lelkesen, mire én
csak szem forgatva sétáltam tovább nem foglalkozva vele. Mint
utólag kiderült itt él Alison unokatestvére, és felajánlotta,
hogy jöjjön el, látogatóba. És persze aztán engem is elcipelt
erre az útra nem foglalkozva azzal, hogy mi lesz róla a véleményen.
-Nyugi tetszeni fog!- Mosolygott rám
Alison, mire én is erőltettem arcomra egy halvány mosolyt. Igaza
van! Talán tényleg tetszeni fog, és ezt inkább egy kalandnak kéne
felfognom, és nem egy kínzásnak amit mindenképpen túl kéne
élnem. Ahogy gondolkoztam, a kocsi hirtelen megállt egy emeletes
ház előtt. Kiszálltam, és felnéztem. Alison közben egy papírkát
nézegetett, majd felszólalt.
-Legfelső emelet...- Mondta miközben
még mindig a papírfecnit nézegette, és rám nézett. Aki elhozott
minket kocsival felajánlotta, hogy segít nekünk felvinni a
csomagokat amit el is fogadtunk. Felmentünk a 3. szintre. Az egész
3. szint két lakásból állt, így hát eléggé elfértünk.
-Amúgy lakni fog még rajtunk kívül
itt valaki?- Kérdeztem miközben körbenéztem a lakáson. Bementem
az egyik hálószobába, és odavittem a bőröndjeimet.
-Nem! Csakis a miénk az egész...-
Mondta hatalmas lelkesedéssel az arcán, mikor a „szobámba”
lépett. Az ablakhoz lépett, és elhúzta a függönyt. Szinte
csillogó szemekkel nézett ki az ablakon.
-Pont a legjobb szobát fogtad ki!-
Húzta el száját, és kinyitotta az erkélyajtót. Először kicsit
furán néztem rá, majd én is kimentem az erkélyre, és akkor
megértettem. Az Eiffel toronyra nézett az erkély. Halványan
elmosolyodtam.
-Cserélhetünk szobát ha gondolod!-
Ajánlottam fel kedvességből, de amúgy eszem ágában sem volt
odaadni a szobát. Alison csak legyintett egyet, majd átment a másik
hálóba, és elkezdett kipakolni. Volt kint egy szék amire leültem,
és halkan felsóhajtottam. Tényleg szép volt a kilátás, és
ezzel meg is győztem magam, hogy nem is lesz olyan rossz itt lenni.
Az éjszaka fényei szépen világítottak. Elsöpörtem pár kósza
tincset a hajamból. -Alison én lefekszem aludni!- Álltam fel és
kiabáltam át a másik szobába. Erre én csak egy „rendbent”
kaptam válaszként, és becsuktam az ajtómat. Az erkély ajtómat
nem csuktam be, hanem kimentem ismét, és nekitámaszkodva a
korlátnak figyeltem a város fényeit. Egy pillanatra oldalra
néztem, és nem messze innen volt még egy erkély, gondolom a másik
lakásé. -Gyönyörű...- Jegyeztem meg inkább csak magamnak
mondva, de ekkor megszólalt egy hang feltehetően a másik
erkélyről.
-Akkor ebben egyetértünk!- Szólalt
meg egy férfi hang, mire rögtön odakaptam tekintetemet. Kicsit
értetlenül néztem rá, mint aki azt se tudja hol van, majd
zavartan elmosolyodtam. -Ja amúgy Mark a szomszéd...- Mosolygott
rám kedvesen.
-Ariana! Én most bemegyek...- Nyeltem
egyet összehúzott szemöldökkel, de az ő arcáról még mindig
nem lehetett letörölni a mosolyt. Elkezdtem hátrálni, de
sikeresen el is estem háttal, és konkrétan beestem a szobámba.
-Jól vagy?- Kérdezte, mire én
gyorsan felálltam, és kihajoltam, és ránéztem.
-Persze!- Mondtam hangosan, és már
ott se voltam, hanem gyorsan becsuktam az ajtót, és inkább jobbnak
láttam lefeküdni aludni.
Szia Elena! Nagyon tetszik nekem a történet! Alig várom már! Kérlek az enyémhez is írj komit!
ReplyDeleteSzia! :)
ReplyDeleteElőször is nagyon köszönöm a komit, jó hallani, hogy tetszik a történetem!
Most elkezdtem olvasni a történetedet, és már neki is álltam komizni! :)
Puszi: Elena*